[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

objecto, 1. [objacto]

1) valamit valami elébe v. valamivel szembe állít, tart, o. caput fretis fővel a tengerbe ugrik. Rendesen átv. ért. A) valamit veszélynek tesz ki, koczkára tesz, koczkáztat: o. aliquem (caput suum) periculis; o. animam pro aliquo, koczkáztat. B) o. moras, haladékot, késedelmet okoz. || C) valami eleibe, valaminek oda dob, advenas equis mandendos.

2) valamit valakinek szemére hány, vet: o. alicui probrum, vecordiam, natum, fia halálát. *3) valakivel valami kellemetlent közöl, valakinek valami kellemetlent mond, objecto tibi, me illud fecisse. Plaut. most. 3, 2, 123.