[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

2. objectus, us, hn. [objecto]

1) (költ.) cs. szembetevés, tartás: objectum parmae dare, a paizst elébe (elé) tartja.

2) szenv. valamivel átellenben fekvés: insula efficit portum objectu laterum, az által, hogy oldalai (a tengerrel) szembe feküsznek, minélfogva a tengeröböl belsejét fedezik; terra objectu suo umbram noctemque efficit, az által, hogy a napnak átellenében van: oo. molium, a szembefekvő (kinyuló) gátak. *3) szembetünő jelenség, tárgy, videre o. Nep. Hann. 5, 2. a hol most így olvasnak: repentino objecto visu.