obligo, 1.

1) (újk.) hozzáköt, valamihez v. -be beleköt: obligatus corio, bőr zsákba kötött. Innen átv. ért. valakihez vagy valamihez kapcsol, -val, -vel összeköt, fortuna me vobis o., Prometheus obligatus aliti (költ.) elválhatatlan.

2) A) összeköt, beköt, fűz, manipulos, tabellas (levelet). B) beköt, vulnus, venas, oculos alicui.

3) átv. ért. A) köt, megszorít, határok közé szorít, judicio, itélettel. B) kötelez, megköt: o. aliquem jurejurando, eskünél fogva; o. se nexu, adósságot vállal magára, o. se votis, fogadással kötelezi magát, fogadást tesz; (költ.) obligor ut tangam, kénytelen vagyok; obligatus fdere, szövetségnél fogva megkötött. C) valakit elkötelez, valakinek valamit szolgál: obligabis me, elkötelezel magadnak. D) (költ.) dapes obligata, fogadással igért. E) o. aliquem v. se (caput suum) scelere, impia fraude s több efféle, valakit v. magát valamiben vétkessé, hibássá tesz, azzal mintegy terhel. F) elzálogosít, zálogba tesz, ád, praedia fratri, fidem suam, szavát adja zálogba; aedes obligatae, elzálogosított, zálog terhelte.