obliquo, 1. [obliquus]

(költ. és újk.) valamit oldalast, csapinosan, ferdén irányoz, állít, ferde irányt ád valaminek: o. ensem in latus; o. visus, félre néz, crinem, félre simít, kefél, sinus (velorum) in ventum oldalvást viszi a hajót az ellenkező széllel szembe. Innen átv. ért. o. literam, kissé különbözőleg, az az lágyabban ejt ki.