obliquus, mn. kf. és ff.

1) oldalast, harántul irányzott, menő, oldalról nézve félszeg, ferde, motus, iter, ordo, ictus, oldalvágás; cursus o., görbe, csavargós, oculus, kancsal; limitibus oo., oldal ösvényeken. Igehatározólag ab (ex) obliquo, oldalról, oldalvást, ad (in, per) obliquum, oldalaslag, csapinólag, rézsút.

2) átv. ért. (újk.) A) képleges, nem egyenes, küln kétértelmü, nem tiszta, félre magyarázható, oratio. B) kaján, ellenséges, adversus aliquem. C) nyelvtanban és szónoklattanban, függő, casus, oratio, nem igenyest menő beszéd (mely tartalom nem szó szerint hozatik fel, idéztetik). D) (újk. költ.) genus o., nem törvényes; sanguis, oldalági rokonság.