obliviscor, oblitus, álszenv. 3. [oblino?]

valamiről megfelejtkezik, valamit felejt, elfeled: o. hominis, recentium injuriarum; o. injurias tuas, totam causam; o. illos esse viros primarios, quid paulo ante dictum sit. Innen átv. ért. o. sui, a) természetéhez, jelleméhez hűtlen lesz, megtagadja magát; b) nem tud magáról semmit (halál után); c) nem tudja rendbe szedni eszét.