obnitor, etc. álszenv. 3. k.
1) valamivel szembe megveti magát toto corpore, contra; o. trunco arboris; obnixo genu scuto, térddel a pajzsot támasztva; (Lucr.) o. undis, küzd a habokkal.
2) valami ellen megfeszíti magát, küzd, adversis,
3) egész erejével igyekszik, törekszik.