obnoxius, mn. [obnoxa]

1) valamibe elegyedett, A) büntetést érdemlő, alicui, valakihez való viszonyban. B) valaminek kitett, martalékul adott, insidiis; urbs o. incendiis, még (újk.) o. ad v. in rem. Innen küln. (újk.) a) gyengélkedő, beteges, gyenge, corpus, domicilium. b) veszedelmes. c) valamibe esett, magát valamire adott, libidini, culpae communi.

2) valakinek hatalma alatt levő, tehát A) alattvaló, szolgailag köteles, alicui. B) lekötelezett, kötelezett, alicui; (költ.) luna radiis fratris obnoxia, a nap sagarainak köszöni világát, facies non obnoxia gemmis, oly arcz, mely szépségét nem a drágaköveknek köszöni. C) alázatos, szolgai, homo, pax, gyalázatos.