obscnus (obscenus), mn. kf. és ff. [ob cnum?]

1) (költ.) utálatos, rút, undorító, frons, volucres pelagi (harpyiák), cruor, haustus (piszkos viz).

2) fajtalan, erkölcstelen, trágár, botrányos, versus, voluptas, tabellae, motus. Innen fn. A) obscnum, i, kn. a szeméremtest. B) t. obscna, orum, kn. a) (érts: membra) vagy nemzőrészek vagy az alfel. b) = excrementa. g) illetlen, botrányos, trágár tettek vagy szavak. C) t. obscni, orum, hn. fajtalan, trágár emberek.

3) (költ.) rosz jelenségü, szerencsétlen, vészhozó, omen, volucres, puppes, «szerencsétlenség hajója», anus (boszorka).