obscuro, 1. [obcurus]

1) homályossá tesz, meghomályosít, elsötétít, regiones; clum obscuratur nocte; sol obscuratur; lumen lucernae obscuratur luce solis, elvész a világa.

2) láthatatlanná tesz, nem enged feltünni, elfed, eltakar, elrejt; nox o. nefarios ctus; o. caput lacerna; numus obscuratur in divitiis Crassi, «elenyészik», számba se jő.

3) átv. ért. A) beszédről, érthetetlenné tesz, homályossá tesz, elfed, eltakar, palástol, stilum, aliquid dicendo. Innen (újk.) = érthetetlenül mond ki, literam, vocem, megtompit. B) azt cselekszi, hogy valamit ne vegyenek számba és észre, hogy felejtsék el s több efféle: magnitudo lucri o. magnitudinem periculi; o. consuetutudinem, kivisz a divatból; gyakran szenv. memoria o., elvész; vocabula oo., elavulnak. C) meghomályosít, homályba borít, nomen alicuius (ellentét celebrare). D) (Pl.) o. pectus alicui, megzavar, megfoszt a megfontolástól.