obsecro, 1. [obsacer]

valakit mindenre a mi szent előtte kér, esdekelve kér, könyörög neki: o. aliquem ut audiat, pro sua salute, per senectutem suam; hoc te (v. ad te) o., azért könyörgök neked; o. vestram fidem, hivom segítségül. Gyakran obsecro v. o. te, kérőleg vagy mint udvarias beszédmód a beszédbe beszőve = «kérlek», «hallgass meg», «barátom» s több efféle: o., an is est, az istenért, hát ő-e? Igy még mint bámulás kifejezése: az istenért! mi a manó!