obsequium, ii, kn. [obsequor]

1) készség, maga alkalmaztatás, kedvben járás, engedékenység, alicuius v. in aliquem, valaki irányában; néha o. ellentétben ezzel veritas = hizelkedés, midőn valakinek kedve szerint beszélnek, o. ventris, tobzódás; obsequium animo sumere (Pl.), kényére, kedvére élni.

2) (újk.) engedelmesség, küln. a katona fegyelmi engedelmessége tisztjei iránt, feltétlen engedelmesség. Innen a) átalán alárendelt engedelmessége felebbvalói irányában ( ellent. contumacia); deforme o., szolgaiság; jurare in obsequium, hűséget esküdni; b) névk. szolgálat teljesítése; c) többes obsequia: engedelmes kisérők, segédek, védenczek s több eff.

3) magát odaadás a szerelemben; innen = közösülés.