observantia, ae, nn. [observans]

1) (újk.) szemmeltartás, észrevétel, tapasztalás, temporum.

2) tiszteletadás, tisztelés, tiszteletmutatás, tisztelet valaki irányában, in aliquem. ||

3) megfigyelés, megtartás, követés, prisci moris, juris, legum; innen jelentősben: az isteni tisztelet szertartásainak megtartása.