observatio, onis, nn. [observo]

1) figyelmezés, szemmeltartás, észlelés, siderum; summa erat o. in bello movendo, a legnagyobb lelkiismeretességgel jártak el a háboru körül. Innen (újk.) = észlelő tehetség.

2) (újk.) szabály, rendszabály, rei alicuius, valaminek, valamire nézve.

3) = observantia 2. és 3.