obsideo, sedi, sessum, 2. [obsedeo]

1) (színk.) valamely hely előtt (v. átellenében) ül, huzamosan tartózkodik: o. domi, hon marad, hon ül; servi ne obsideant, liberis ut sit locus, a rabszolgáknak nem kell akadályul ott ülni, hogy stb.

2) cs. A) valamin ül, aram, innen elfoglalva tart, valamely helyen van, s azt betölti, birja: Charybdis o. laevum latus; ranae oo. stagna, a mocsárokban tartózkodnak; palus obsessa salictis, van tele, fedve, omnis locus corporibus obsidetur; o. aditus. Küln. katonákkal megszállva tart, o. Italiam praesidiis. Innen átv. ért. = uralkodik (országban, országon), bir, hatalmában van, urbem, animum alicuius; aures ejus obsidentur a fratre, csak testvérére hallgat, neki van rajta korlátlan hatalma. B) ostrom alá vesz, megszáll, bezár (vesd ö. oppugno, mely megtámadást feltételez), urbem, hostem. C) rávigyáz, valakire v. valamire leskelődik, figyelemmel tart (többnyire ellenséges czélból): o. rostra, vigyázva figyelemmel kiséri a szónokot; o. facinus, lesi az alkalmat a bűntényre; ille o. tempus meum, elveszi tőlem az időt, mely nekem van adva, hogy beszéljek (a mennyiben azt elhasználja).