obsidio, onis, nn. [obsideo]
1) megszállás, ostromzár, ostrom: solvere o., az ostromot megszüntetni, cingere urbem obsidione, az ostromot megkezdeni.
2) (ritkán) katonai őrség, mely egy várost függésben tart: liberare patriam obsidione.
3) átv. ért. A) (újk.) fogság, rabszolgaság. B) veszély, szorultság: feneratores ex o. eximere (azon veszélyből hogy pénzöket elveszítsék).