obsigno, 1.

1) bepecsétel, azaz pecséttel bezár, a) egyszerüen: literas, epistolam; b) jelentősben, valaki irományait és holmiját, küln. vádlott emberéit.

2) oklevelet s több effélét megpecsétel, tabulas, testamentum. Innen átv. ért. el- és bevégzett dolog jelölésére: velle o. tabulas a dolgot bevégezni akarni; agere cum aliquo tabellis obsignatis valami tudományos vitában, valakinek előbbi nyilatkozatát, mi által bizonyos pontok kiegyenlítetteknek és bevégzetteknek tekintethettek, mintegy törvényes bizonyítvány- és tanulevélképpen használni ellene. Küln. cum aliquo obsignare literas, valakit perbe fogni, mint vádló fellépni valaki ellen.

3) (újk.) megpecsételt oklevélnél fogva elzálogosít, rem.

4) (Lucr.) bevés, reányom: o. formam verbis, a szóknak formát ad.