obsisto, etc. 3. k.

1) k. A) valaki v. valami eleibe oda áll, elibe lép, útjába áll; hic obsistam, ide állok (a ház elibe), alicui obviam, abeunti; átv. ért. famae alicuius, elhomályosítva elibe áll. B) küln. állást foglal valakivel szemben, szembe száll, ellenkezik, alicui, dolori, consiliis alicuius, fortunae.

2) cs. (újk.) szembe állít; innen: obstitus sol (ellent. sol adversus) oldalvást álló nap; küln. az augurok műnyelvén: obstitus, mint mn. sajátl. szembe állott, villámütött.