obsitus, mn. [r. 2. obsero ]

1) bevetett, beültetett, beplántált, locus o. virgultis, benőtt.

2) (többnyire költ. és újk.) valamivel fedett, pannis, ronggyal, montea oo. nive; obsitus aevo igen vén; küln. arról, mit piszok, mocsok s több efféle fed, takar, lep, squalore.