obsoletus, mn. [obsolesco]

1) elhasznált, elviselt, verba; innen verba oo., avult, tectum, roskadt, rozzant, dülőfélbe levő; venisti obsoletus, viseltes köntösben.

2) mindennapi, közönséges, oratio, crimina, gaudia. Innen = megvetett, kevésre becsült, honores, melyek (mivel mindennek osztogatták) becsöket elvesztették.

3) (költ.) bemocskolt, befertőzőtt, sanguine.