obstinatus, mn. kf. és ff.

állhatatos, kitartó, részint dicsérőleg szilárd, rendíthetetlen, részint roszalólag makacs, hajthatatlan: animus o.; o. adversus veritatem, lacrimis, könyekkel nem lehet megindítani; o. ad resistendum; obstinatus mori, szilárdul elhatározta meghalni; obstinatum est mihi, szilárd elhatározásom, szándékom.