obtestor, álszenv. 1.

1) tanunak, bizonyságnak hí: o. deos, me nihil attigisse; o. fidem vestram, könyörög, esedezik, hí (-ul, ül).

2) az isteneket bizonyságul hivja, ünnepélyesen állít valamit: o., se moriturum esse.

3) esedezik, könyörög: o. aliquem per omnes deos; o. aliquem ut rem suscipiat.