obtundo, tudi, tusum v. tunsum, 3.

1) (ősk. és újk.) valamire v. valamit üt, os alicui.

2) (ősk.) ütve tompít, telum.

3) átv. ért. megtompít, megbódít, -kábít, -gyengít: o. aliquem v. aures alicuius szakadatlanul ugyanazt kiabálva és beszélve megsiketít; o. aliquem longis epistolis, hosszu levéllel alkalmatlankodik; o. vocem, rekedtté tesz, saját hangról a rekedésig kiabál; o. aliquem rogando, kéréssel zaklat, fáraszt, csak magára, o. aliquem de re aliqua, folyvást, meg nem szünve valamit kér; obtundis tametsi intelligo; tovább kiabálsz; o. mentem, elbutít, érzéketlenné tesz, aegritudinem, a bú fulánkját kiveszi, szelidíti.