occiduus, mn. [occido] (költ. és újk. )

1) lenyugvó, lemenő, sol; átv. ért. senecta o., hanyatló, halálhoz közelítő.

2) nyugati. ||

3) mulandó. ||

4) fn. a) occiduus, i, hn. nyugat; b) occidua, orum, kn. a) nyugati országok és népek, a «nyugat»; b) mulandóság.