occultus, mn. kf. és ff. [sajátlag r. occulo ]

1) elrejtett, eldugott, titkos, locus, cupiditas, nota, insidiae; (költ.) o. aevum, észrevétlenül haladó; in o., ex occulto, per occultum, titkon, alattomban. Innen occultum, i, kn. a) titok; b) rejtek, félre eső és eldugott hely.

2) személyről, A) átalán magába zárt, nem nyilt, visszatartó, homo o. et astutus. B) (újk.) ki valamit titokban tart, non occulti (id) ferunt, nem csinálnak titkot belőle; preces occulti illudunt, alattomban gunyolják; (Tac.) occultus odii, gyülöletét elrejtő.