1. occupo, 1. [obcapio]

sajátlag valaki elől valamit elvesz,

1) valami helyet elfoglal, bevesz (= magát v. valamit oda állít); o. locum, montem; o. urbem aedificiis, megtölt, megrak, beépít, navem frumento, megterhel, aream fundamentis, berak.

2) valamit elfoglal, birtokába vesz, meghódít: o. regnum, possessiones. Innen átv. ért. timor o. exercitum, szállja meg; mors, somnus o. aliquem; o. aliquem = letartóztat, lefoglal, midőn mint vendéget magához visz valakit, o. aliquem amplexu (költ.) valakit megölel.

3) megtámad, rátámad, aliquem gladio; küln. váratlanul támad valakire, rajta üt; ritkán, jó indulatulag meglep.

4) valaki eleibe vág, valakit megelőz: de küln. o. facere aliquid, valamit cselekedve megelőz, valamit (másnál) előbb tesz; (költ.) numquid vis? (elváláskori szójárás) occupo, én szólítom meg először.

5) foglalatoskodtat, animum; gyakran o. pecuniam, pénzt fektet; ver valamibe, ad ki valamire, grandi fenore, nagy kamatra kölcsönöz.

6) valamit felkap, proximum quodque verbum; így küln. megkap, hatalmába kerít, leköt, oculos primo aspectu, animos eorum qui audiunt; validioris gratiam, megnyerni törekszik; ― néha erőszak mellékfogalmával, pl. admirationem, kierőszakol.

7) valaki elől elkap; carnificis manum, a hóhér mesterségébe vág.

8) felfog, megakadályoztat, útjában van; profluvium sanguinis occupat secantes.

9) siettet, gyorsan végrehajt, facinus, transitum; (ősk.) priores facere occupabimus, sietni fogunk, hogy . . . .