ocius, ocissime, ih. kf. és ff. [ocior]

1) sebesebben, serényebben, venire, serius ocius, előbb-utóbb, korábban vagy későbben, Néha ocius kf. van ott is hol nincs teljes fokozás, s hol éppen ezért a magyarban alapfok van: sequere me ocius, kövess engem hamar, jöjj velem hamar.

2) előbb, inkább (= potius): angulus iste thus fert ocius uva.