1. ora, ae, nn. [os]

1) szél, szegély, párkány, karima, határa valaminek, poculi, clipei, regionis.

2) part, partvidék (vesd ö. litus), o. maritima Graeciae.

3) (többnyire költ.) táj, égtáj, földöv, égöv; (költ.) luminis oo. = élet, világ, exire in oo. luminis, születni, világra jőni.