oratio, onis, nn. [oro]

1) beszéd, átalán, beszélés, szóval való közlés: natura hominem homini conciliat et ad orationis et ad vitae societatem; o. captivorum, vallomása; (színk.) haec o., a mit itt mondanak; még oratione, szóval, ellentét ezzel: re, valósággal.

2) beszéd, előre készülve és bizonyos czélból tartott beszéd (vesd ö. sermo): habere o. de re aliqua, pro aliquo, valaki mellett, in aliquem, valaki ellen.

3) beszédmód, nyelv, előadás módja, fortis, placida stb.

4) ékesszólás: satis in eo fuit orationis.

5) folyó v. kötetlen beszéd ellentétben a költészettel: et in poematis et in o.

6) (újk.) leirat, államügyekről való irásos közlés, küln. a császártól a tanácshoz.

7) (újk.) = lingua, nyelv, Latina.

8) néha = ellenvetés, mentség, kifogás. ||9) egyh. imádság, ima, küln. az Úr imája, a Miatyánk.