otium, ii, kn.

1) üres v. szabad idő, munkától, dologtól való nyugvás, küln. közügyektől, tehát = csendes, zajtalan magán élet: o. honestum; frui o.; otium suum consumpsit in historia scribenda.

2) valamire való idő, auscultandi, hallgatásra; habere o. ad aliquid faciendum; quum est o., ha időm lesz: otio v. per o., csendesen, egész ráérkezéssel.

3) (költ.) termékei valaki szabad idejének, pl. költemények.

4) henyélés, dologtalanság, heverő üres és dologtalan élet, languescere in o.

5) csendesség, csendes idő, béke (ellentét háboru és más villongós világ): o. et pax, per o., békében; o. ab urbanis seditionibus, csend.