pacatus, mn. kj. és ff. [r. paco]

1) megbékéltetett, lecsendesített, békés, békében élő (ellentét hostilis), civitas, terra. Innen fn. pacatum, i, kn. és t. pacata, orum, kn. békés viszonyban levő országok, barátságos állam v. terület (ellentét: hosticum, ellenséges föld, háboruban levő állam területe); így kf. || pacatiora vitae, békésebb, nyugalmasabb életviszonyok.

2) átv. ért. békés, higgadt, nyugodt, oratio (ellent. pugnax); res hilaris ac pacata, jó kedvvel és simán elintézhető ügy (ellent. res distracta et operosa); így || omnia divina scripta inter se pacata consisturit, egyetértően.