appellatio, onis, nn.

1) megszólitás.

2) msz. hivatkozás (valamire), folyamodás, fölebbvitel, valamely felsőbb v. egyrangu hatósághoz, küln. a néptribunusokhoz, ha valaki ugy érezte, hogy sérelem történt rajta: a. tribunorum, folyamodás a tribunusokhoz.

3) név, nevezet, czim: a. inanis; aa. regum venales erant, a királyi czim.

4) msz. a) kimondás, kiejtés, literarum. b) főnév.