1. appello, 1.

1) megszólít (valakit), szól (-hoz, -hez): a. aliquem aspere, benigne; appellatus est ab iis, hozzá fordultak. Innen A) kérve megszólít, segítségül hí, esedezik, könyörög, deos, senatum; a. aliquem ut etc. B) felszólít (valamire), valakinek valamit javasol, a. aliquem de scelere, bűntényre, néha «ut» következik utána. C) törvénykezési msz., hivatalbelit, tisztviselőt segitségül hi, hozzá folyamodik, tribunos, collegium; a. tribunos a. praetore, a proetortól a tribunosokhoz fölebbez. D) emlékeztet, int, figyelmeztet (valakit valamire), aliquem de pecunia v. (újk.) egyszerüen: pecunia; innen (újk.) a. mercedem követel. E) bépanaszol, bévádol, megidéz (törvénybe), aliquem de proditione.

2) nevez, czimez, megnevez, valakinek v. valaminek nevet v. czimet ad, a. aliquem falso nomine, aliquem patrem. Innen A) említ, név szerint felhoz, idéz, illos hoc loco, auctores, névszerint idéz. B) kijelöl: a. aliquem nutu et significatione.

3) kiejt, kimond, literas.