pergula, ae, nn. (ősk. és újk. )

1) kiállás, kinyúlás, épületen vagy falon, a) kalmárbolt, bódé. b) iskola, iskola helyisége; és innen névk. omnis p. (költ.), az «egész iskola», azaz, a tanulni akarók együtt mind. c) festő műhelye. d) szőlőlugas, v. szőlőlugasnak való rács v. fal. e) fedélszoba. f) csillagda.

2) Innen a) kaliba, viskó; b) lebuj.