perhibeo, 2. [perhabeo]

1) odatart, -ád, előszerez, aliquem. Innen A) mutat, tanusít, alicui honorem. B) tesz, operam alicui. C) tulajdonít, alicui auctoritatem.

2) küln. szóval előád, mond, beszél: ut perhibetis, a mint ti mondjátok; qui perhibentur fuisse nuncii. Innen A) p. testimonium, bizonyságot tesz; p. exemplum, hoz fel. B) nevez, aliquem optimum vatem, is perhibendus est, őt fel kell hozni.