apto, 1. [aptus]
(többnyire költ. és újk.)
1) illeszt, foglal, csatol, köt, tesz (-hoz, -hez) vincula collo, sagittam nervo; a. ensem dextrae, a kardot jobbjába veszi; a. bella modis citharae, czitera kisérettel hadi dalt zengedez.
2) alkalmaz, készít, elkészít (valamit valamire); a. arma pugnae, classem ad pugnam; a. orationem locis, beszédet helyekhez alkalmazva szerkeszt; a. se armis, magát fölfegyverezi (fölszereli), classem velis, indulásra elkészít; a. se, elkészül; aptatus ad aliquid, valamihez alkalmazott, valamire szánt.