aptus, r. nem használt igéből: apo v. apio [aptw]

I. mint r.

1) valamihez akasztott, kötött: gladius e lacunari seta equina aptus, a mennyezetről lószőrön lecsüngő kard; (költ.) a. terrae, (gyökerénél fogva) földhöz ragadt.

2) átv. ért. A) hozzácsatolt, összekötött, causas alias ex aliis aptas. B) függő (valamitől), származó v. eredő (-ból, -ből): vita a. est ex virtute, az élet az erényen alapul. C) (költ.) ellátott, fölszerelt (-val, -vel): aptus pennis, szárnyas, coelum a. stellis, csillagos ég.

II. mn. kf. és ff.

1) összefoglalt, összefüggő: dissolvere apta; beszédről, az egyes részek szabatos és hangzatos összefüggése: oratio a., kerekded, hangzatos beszéd.

2) illő, alkalmas, való (-ra, -re), hasznos, jó (sajátl. külső hatásnál fogva, vesd ö. idoneus): exercitus a. csatakész hadsereg, tempus, czélszerű, jól választott; locus a. ad excurrendum; res apta illi aetati; a. qui illud loquatur, alkalmas, hogy azt elbeszélje; aptus in aliquid, (költ.) a. facere illud, alkalmas, hogy azt megtegye.