apud

(régebben irták: aput), ej. tárgyesettel, átalán közellétet jelöl, küln. személyekhez, még pedig nyugodalmas állapotban, holott ad (megelőzött) mozgást föltételez (vesd ö. még penes, in),

1) személyről, -nál, -nél: esse apud aliquem; küln. A) a. aliquem, valakinek házánál; a. me domi. B) előtt, jelenlétében (küln. oly személynek, kinek elhatározó s döntő hatalma van): dicere a. judices, verba facere a. senatum; queri a. aliquem; (Tac.) sacrificare a. deos, az isteneknek (istenek színe előtt) áldozni. C) több személyről, kik között valami történik, -nál, -nél: a. nostros justitia culta est. D) más viszonyokban, szellemileg -nál, -nél: gratiam consequi a. aliquem. E) iróról munkáiban, -nál, -nél: a. Xenophontem Cyrus haec dicit. F) (színk.) esse a. se, magánál lenni, eszméletén lenni. G) néha in, hat. esettel (fuit a. eum magnus juris civilis usus).

2) helyről, -nál, -nél, közel, közelében: a. ignem esse, morari a. oppidum: néha a. urbem, a városban és annak környékében.

3) (ősk. ritkán) -hoz, -hez, felé (mozgást jelentő igéknél): eo a. hunc vicinum.