aqua, ae, nn.

1) víz; küln. (költ.) tenger (aqua, tengeren), tó (a. Albana), folyó (a. Tusca Tiberis); a. pluvialis, eső; augur aquae, esőjós. Küln. A) (költ.) aquam praebere valakit megvendégelni. B) közm. (Pl.) aquam alicui aspergere, valakibe lelket önteni (bátorítani), és e szólamok: aqua et igni interdicere alicui v. aqua et igni arcere aliquem, minden közösséget megszüntetni valakivel, valakit a polgárok közösségéből, társaságából végképpen kizárni; aqua haeret, baj van; aquam terramque petere v. poscere ab aliquo, meghódolásra felszólítni; in aqua scribere a kéménybe irni. C) küln. a vízórában levő víz, mely a törvényszéken az órát mutatta, innen a) (újk.) aquam dare, (az ügyvédeknek) időt adni, hogy beszélhessenek. b) (újk.) aquam perdere, az időt elvesztegetni. c) aqua (mihi) haeret szavam elakad, zavarban vagyok. D) a. intercus vízkórság. E) vízvezeték, aqua Claudia, Virgo. F) (költ.) köny.

2) t. aquae, gyógyvíz, gyógyforrás, fürdő.

3) átv. ért. Aqua = ‘Udwr, egy csillagzat.