1. ara, ae, nn.

1) (kőből, földből, gyepből stb.) álló halmazat, küln. vallásos czélra szolgáló emelvény, oltár, (vesd ö. altaria), milyenek nem csak templomokban s közhelyeken, de majd minden magánháznál is voltak: innen aa. et foci az egész ház, melyben a család lakik.

2) minthogy a védelemkeresők rendesen az oltárok mögé vonultak, s azok mellé v. azokra ültek, még menhely, menedék, oltalom, védelem: confugere ad a.; a. sociorum; a. tribunatus, legum.

3) névk. a) emlékkő, emlékszobor v. kőemlék. b) (költ.) a. sepulcri, máglya.

4) egy csillagkép a déli féltekén.

5) (költ.) zátony, szirt a tengerben.

6) e. és t. mint helységnév különböző melléklettel, mint Ara Ubiorum és Arae ...