2. Aratus, i, hn. [= ’Aratos]

1) görög költő N. Sándor idejéből, szerzője egy Fainomena czimü csillagászati költeménynek, melyet Cicero ifju korában leforditott. E fordítás ma is megvan. Innen Arateus és -tius, mn. Aratus-féle, és fn. Aratea, orum, kn. a Cicero említett fordítása és ugyan e mű egy más fordítása Germanicustól.

2) A. Sicyonból, az achajai szövetségnek feje.