arbiter, tri, hn. [ar=adbito]

1) a ki valahová megy, hogy ott jelen legyen, jelenvaló, jelenlevő, szemtanu s több efféle: ejicere aa.; arbitris remotis, sine aa., tanu nélkül.

2) a ki valahová megy itélni, határozni, közbiró, választott biró, ki saját belátása s igazságérzete, nem pedig a fennálló törvények szerint itél (ellentét: judex): ire ad a.; capere aliquem a. (hihetőleg az ókorban az arbiter-t mindig a peres felek választották, azután a proetor) későbben a közbeszédben nem különböztették meg oly szorosan az arbiter és judex szókat. Innen A) a törvényszéken kivül átalán biró: a. pugnae; a. inter Academiam et Zenonem. B) (költ. és újk.) uralkodó, úr: Augustus a. imperii; a. bibendi, a ki borozás közben meghatározta a poharak nagyságát, hogy hány pohárral igyanak, és mennyi vizet töltsenek a borba; Notus a. maris, a tenger uralkodója (a mennyiben önkénye szerint felkavarja). C) helyiségről, a honnan messze el lehet látni: locus a. maris. D) Eurystheus a. irae Junonis, Eurystheus Juno haragjának végrehajtója.