arbitror, álszenv. 1. [arbiter]

1) (ősk. és újk.) figyelmez, hallgatódzik, kikémel, dicta nostra.

2) msz. a) vesd ö. arbiter, mint választott biró lép fel, tehát mint ilyen itél, itéletet mond, véleményével dönt, biráskodik; b) tanuról, eléad, kinyilatkoztat.

3) átalán vél, gondol, itél, tart (valakit valaminek): a. te scelestum, id bellum celeriter confici posse.

4) (Pl.) a. alicui, valakinek hitelt ád (hisz). ― Jegyz. Ez igét néha szenv. is használták a megfelelő jelentésekben.