ardor, oris, hn. [ardeo]

1) égés, tűz, forróság, (vesd ö. fervor), láng: a. flammae, a. coeli, tüzes légtünemény.

2) átv. ért. a) általában erős fény, csillogás, ragyogás, a. oculorum, vultus, tüzes v. szikrázó szemek; b) gyakran a hevesebb indulat és szenvedély jelölésére: hevesség, «tűz» «hév» stb.: a. cupiditatum, animi; a. edendi, mohó étvágy; a. armorum, harcz tüze. Küln. szerelemtűz, szerelmi hév; a. virginis, leány iránti szerelem; a. meus, ultimus mihi ardor szerelmem tárgya, kedvesem.