arduus, mn.

1) meredek, via, mons; fn. (többnyire költ. és újk.) arduum, i, kn. meredekség, meredek hely, tető. Innen átalán (költ.) magas, felemelkedő (a földről meredeken magasba emelkedő, vesd ö. sublimis).

2) átv. ért A) nehéz, terhes, bajos, fáradságos, opus, res, fn. arduum, ui, kn. nagy fáradság, nagyon fáradságos munka, «nagy dolog». B) unalmas, kellemetlen: res aa., balesetek, kellemetlen helyzet.