Aremoricus v. Armoricus, mn. [celta eredetű szó]

tengerparti, tengerpartvidéki, civitates, mint sajátnév Gallia északi tartományai, a mai Bretagne a Normandia egy részével; innen fn. -ricus, i, v. t. -rici, orum, hn. e vidék lakói és -rica, ae, nn. a vidék vagy tartomány maga; ebből aztán -ricanus, mn.