pulso, 1. [pello]

1) üt, ver (átalán, élő és életnélküli testekről, vesd ö. verbero, mulco): p. et verberare homines; p. ostium, fores stb., az ajtón kopogtat, p. terram pede, veri a földet lábával, dörömböl, tombol, p. chordas stb. digitis, húrt penget; (költ.) ligones pp. arva; (költ.) p. sidera csillagokig emelkedik.

2) átv. ért. lélekre benyomást tesz, kedélyt meghat, p. animum, pectus alicuius; küln. = nyugtalanít, sért, terhel s több efféle.

3) (ütéssel, lökéssel) megrázkódtat, megrendít, imos ariete muros, és átv. ért. pavor pulsans, reszkettető.

4) lökéssel tova hajít, röpít, sagittam; innen átv. ért. elűz, eltávolít, pericula.

5) jelentősbben: mozsárban tör, semen in pila. ||6) törvénybe idézve, beperelve zaklat, pro contractu pulsabatur.