purgo, 1. [purus]

1) tisztává tesz, takarít, tisztít, fossam, ungues, oleam a foliis, levelektől; küln. p. se vagy k. purgari hashajtót vesz be, (költ.) így is purgari bilem; (költ.) purgari morbi, betegségtől megszabadul. Innen átv. ért. A) vádtól megtisztít, igazol, ment; p. aliquem; p. se alicui, valaki előtt; p. adolescentem crimine és aliquem alicuius rei, felszabadít, feloldoz; p. factum amore, szeretettel menti magát. Innen a) (ritkán, vesd ö. excuso) mentségül felhoz, igazolás végett mond: (misit legatos) qui purgarent, nec auctos ab eo Bastarnos etc.; p. nihil novi factum, mentegeti magát azzal, hogy semmi szokatlan se történt. b) p. innocentiam suam, igazolva oltalmazza. B) (újk.) tisztába hoz, rendbe hoz, eligazít, rationem. Innen helyre hoz, helyre üt, malum facinus forti facinore. C) (költ. és újk.) vallásos tekintetben tisztává tesz, engesztel, agros, nefas.

2) (ritkán) tisztítva elhord, eltesz, lapides, rudera. Innen átv. ért. A) p. crimina, megczáfol. B) (költ.) nubes p. se in aethera, eloszlik.