1. quadratus, mn. [r. quadro]
1) négyszögű, lapis, agmen q., az utazásban négyszöget formáló; Roma qu., az ősi Róma, a mely az etruszk városok módjára négyszögalakra volt építve; innen fn. a) quadratus, i, hn. (érts: numerus), a) négyzetszám. b) négyszög, négyzet. b) quadratum, i, kn. a) a csillagászatban: negyedfény. b) négyszög.
2) (újk.) tenyeres, talpas, négy tagba szakadt, zömök, vaskos, statura, bos.
3) (újk.) találó, illő.