arguo, ui, ― 3.

1) (költ.) ismertet, tudat, mutat, elárul, jellemez: timor a. animos degeneres; virtus arguitur malis, szerencsétlenségben tetszik ki.

2) vádol, okoz, bevádol (eredetileg úgy, hogy a vádnak a bepanaszlottra való rábizonyítása által következése leszen, vesd ö. accuso stb.): a. aliquem coram; a. aliquem criminis, eum hoc (v. hujus rei) crimine, illum patrem occidisse (szenv. arguor hoc fecisse); (újk.) a. aliquem ut tyrannum; néha (többnyire újk.) igy is: a. culpam alicujus. Innen A) dorgál, fedd, pirongat, szemrehány, pudorem quorundam, aliquid fieri. B) megczáfol, hamisnak bizonyit, aliquid, ritkán: aliquem.